Két kerék

– Ne add fel, Anton – mondta neki Apa, és felállította a biciklit. – Ha valamit meg akarsz tanulni, akkor sokat kell gyakorolnod. Legyél kitartó. Addig próbálkozz, amíg nem sikerül.
– De fáj a lábam és a kezem is – hisztizett tovább Anton.
– Majd elmúlik – felelte Apa. – Semmi baj nincs azzal, hogy elestél. Mindenki elesik, amikor biciklizni tanul.
– Tényleg? – lepődött meg Anton. – Ricsi is elesett szerinted?
– Biztos vagyok benne – nyugtatta meg Apa. – Senkinek nem megy elsőre. A lényeg, hogy ne add fel, folytasd, gyakorold, és végül belejössz.

Anton rászánta magát, és újra nekiveselkedett. Most már óvatosabb volt, nézte maga előtt az utat, és nagyon jól ment neki. Többet nem esett el. Legalábbis azon a napon nem. Másnap viszont csúnya baleset történt.

A tűzoltó

Amikor mindent közelről megvizsgáltak, és azt is megtanulták, mit hogyan kell használni, a tűzoltó bácsi megkérdezte:
– Ki akar beülni a járgányba?
– Én! Én! Én! – kiáltotta egyszerre az összes gyerek.
– Csak szép sorjában – figyelmeztette őket a bajuszos parancsnok.
Anton azonban nem bírt várni, és lökdösődve előreszaladt. Félrelökött egy kislányt, aki majdnem elesett.
– Naa! – méltatlankodott a kislány. – Ne lökdöss!
Anton megszeppent. Anya odalépett hozzá, és így szólt:
– Nem szép dolog tolakodni, Anton. A kislány előbb volt itt, ráadásul a fiúknak illik előreengedniük a lányokat. Legyél udvarias.
– Bocsánat – morogta az orra alatt Anton, és engedte a kislányt beszállni az autóba.
– Köszönöm – mosolygott a lány. – Most már kedves vagy.

Csúnya dolog

Evelin néni hallotta, hogyan csúfolta Anton Márkot, és most odament hozzá.
– Ez nagyon csúnya volt, Anton. Nem szép dolog kicsúfolni a másikat.
– De ő is csúfolt engem reggel – mentegetőzött Anton.
– Az is csúnya dolog volt – mondta Evelin néni. – És emlékszel, milyen rosszulesett neked?
Anton elszégyellte magát.
– Igen, emlékszem – mormogta az orra alatt.
– Nem gondolod, hogy bocsánatot kellene kérned Márktól? – kérdezte Evelin.
– De hát ő sem kért tőlem bocsánatot! – méltatlankodott Anton. – Akkor én miért kérjek? És neki nem is mondtad, hogy csúnya dolog csúfolkodni, pedig ő kezdte.
– De igen, mondtam neki – válaszolta Evelin. – És tudod, mit felelt?
– Mit? – érdeklődött Anton.
– Azt mondta – folytatta az óvó néni –, hogy nagyon sajnálja, és bocsánatot akar tőled kérni. Azt is elmondta, hogy tegnap az anyukájával elment vásárolni, és otthagyta a boltban a kedvenc plüssmackóját. Később visszamentek érte, de nem lett meg. Márknak nagyon hiányzik Maci, kisbaba kora óta minden este vele aludt el. Ezért volt reggel olyan rosszkedvű, és ezért volt veled is undok. De már nagyon megbánta, hogy csúfolkodott, és épp azért jött ide, hogy bocsánatot kérjen tőled.

Anton még jobban elszégyellte magát. Most már értette, miért volt olyan rossz hangulatban Márk. Szegény elveszítette Macit.

Húsvét

– Most pedig ideje meglocsolni anyát – mondta Apa, kezében kis üvegcsékkel. – Itt van a kölnitek.
Anton és Manfréd átvették a kis üvegeket, amelyekben az illatos kölnivíz volt, és Anyához léptek, ő pedig leguggolt eléjük.
– Mondjátok el a verset – súgta nekik Apa, mire a két fiú egyszerre belekezdett:

A világnak közepén,
puha, zöld pázsiton
mindig meglellek én,
legkedvesebb virágom.

Beragyogod az életem,
a napnál is szebb vagy,
maradj mindig velem,
én majd gondozgatlak.

Hervadni nem hagylak ám,
kölnim feléd nyújtom,
kedves édesanyám,
szabad-e locsolnom?

– Szabad – mosolygott rájuk meghatódva Anya, mire Anton és Manfréd megöntözték őt illatos kölnivízzel.

A nagy túra

Aztán folytatták útjukat az erdő felé. A réten színes pillangók repdestek, Anton kergetni kezdte az egyiket, de nem tudta elkapni. Hamarosan elérték a tölgyest, és ahogy a fák között bandukoltak, egyszer csak egy patakhoz értek.
– Anya, hogy kelünk át a patakon? – vakarta a fejét Anton.
– Nézd csak – mutatta Anya. – Ott egy kidőlt fa, azon át tudunk menni a túlpartra.
Anya megfogta Anton kezét, és szép óvatosan átsétáltak a vastag fatörzsön a patak felett. Mögöttük Manfréd jött Apával. A pataktól egy ösvény vezetett felfelé, és mire felértek az emelkedőn, Anton alaposan elfáradt.
– Mikor állunk meg pihenni? – kérdezte lihegve.
– Nemsokára – nyugtatta meg őt Apa.
– Odanézzetek! – mondta hirtelen Manfréd.
Pontosan előttük egy vaddisznócsalád haladt át az ösvényen. Elöl ment az anyadisznó, mögötte három kis csíkos hátú malacka kapkodta a lábait.

Rendeld meg a könyvet most, és 1-2 munkanap múlva már olvashatod!